jogtalan károkozás (lat. damnificatio iniusta): más (anyagi, szellemi és lelki) értékeinek rombolása, elvétele megfelelő jogcím nélkül, illetve pusztán ártó szándékkal. A →lopástól és a →rablástól az különbözteti meg, hogy senkinek nincs belőle haszna, a ~t elkövetőnek sem. - 1. A ~ fajtái: a) az elkövető szerint: magányos v. társas ~. A társas ~ elkövethető paranccsal, tanáccsal, →beleegyezéssel, tetszésnyilvánítással, rejtegetéssel, részvétellel, hallgatással, meg nem akadályozással, föl nem fedéssel. - b) tárgya szerint: természetfölötti v. természetes. Ide tartozik az alapvető emberi és keresztény jogok megsértése v. eltiprása, pl. oktatásban, nevelésben, médiában. - c) módja szerint szándéktalan (materialis) v. szándékolt (formalis), tettlegesen v. szóval elkövetett. A tettlegesen elkövetett ~ legsúlyosabb esetei: →ártatlan élet kioltása, →abortusz, →csonkítás, →háború, →nemi erőszak, →önfertőzés, →paráznaság, →pornográfia, →prostitúció, →sterilizáció, →öngyilkosság, →párbaj. Szóval elkövethető ~: →hazugság, →hamis eskü, →titok elárulása, →rágalmazás stb. - A ~ bűn a →hetedik parancsolat s az →igazságosság erénye ellen. Mivel az indítéka ált. a →rossz akarat, súlyosabb, mint a haszonszerzésből elkövetett károkozás. A szándékolt ~ természete szerint →halálos bűn, súlyossága a szándék megfontoltságától és az okozott kár mértékétől függ. - A ~ →jóvátételi kötelezettséggel jár, ha valóban jogtalanul történt, hatékonyan és szándékoltan követték el. Nagyon sokszor büntetőjogi következményekkel is jár. - 2. A Szentírásban ~ a verekedés, a testi sértés, az öklelős állat, a fedetlen ciszterna, elveszett jószág megtartása, nemi erőszak (Kiv 21-22. f.). - 3. Hammurápi törvénykönyvében (Kr. e. 2000 k.): Ha egy marha az utcán felöklel egy polgárt és az meghal, az eset nem perelhető; ha egy polgár marhája öklelős, és bírájánál bejelentette ezt, de szarvát nem kurtította meg s a marhát nem kötötte meg, s ezután egy polgárfiút a marha felöklel úgy, hogy az meghal, a tulajdonos fél mina (kb. 500 g) ezüstöt fizessen; ha egy polgár szolgáját öklelte föl, 1/3 mina (kb. 333 g) ezüstöt fizessen (250-252. §.). **

Prümmer II:87.